Akustische, artikulatorische und perzeptive Parameter in der Konsonantenproduktion nach Zungenteilresektion

A disszertáció a szájüregi daganatok mütéti eltávolítása miatt
kialakult beszédzavarok vizsgálatával foglalkozik akusztikai,
artikulációs és percepciós szempontból. A felhasznált módszerek egy
részét klinikai vizsgálatokra még nem alkalmazták, ezért az elemzés
elsösorban exploratív jellegü. Ebböl következik, hogy a vizsgált
személyek (8 beteg) és a vizsgált hangok (4 mássalhangzó) száma
viszonylag alacsony, ellenben az elemzés részletes és sok
szempontra kiterjed. A középsö szagittális réteget ábrázoló
artikulációs felvételek dinamikus mágneses rezonanciás
tomográfiával (MRT) készültek (8 kép/mp), és az elemzés a nyelv és
szájpadlás között mért távolságon alapszik. Az akusztikai elemzés
során vizsgált paraméterek megegyeztek a mássalhangzók jellemzésére
általában használt méröszámokkal: idötartam, relatív intenzitás és
hanszínkép-elemzés. A vizsgálat tartalmazott továbbá egy auditív
leírást, valamint az általános beszédképesség megítélésére szolgáló
érthetöségi és percepciós tesztet. A szibilánsok mütét utáni
produkciójának elemzése meglepö eredményeket hozott. A
szakirodalomban elterjedt nézet, hogy a posztalveoláris képzési
helyü /S/ nagyobb artikulációs eröfeszítést igényel, mint az
alveolárisan képzett /s/, ami megmutatkozik abban, hogy az /S/
hangot a nyelvfejlödés során a gyermekek késöbb sajátítják el,
valamint abban, hogy e hang elöfordulása a különféle nyelvekben
alacsonyabb, mint az /s/ hangé. A kísérleti eredmények azt
mutatták, hogy amennyiben a szibilánsok produkciója mütét után
károsodott, akkor az /s/ és /S/ hangok nagymértékü neutralizációja
figyelhetö meg, azaz mindkét hang akusztikai és artikulációs
jellemzöi az /S/-re jellemzö értékek felé tendálnak. Mindezek
alapján valószínüleg újra kell gondolni azokat a feltevéseket,
amelyek a két hang között fennálló akusztikai különbségeket egy
nyelv alatti üregre (Perkell, Boyce and Stevens, 1979), ill. egy
másodlagos akadályra (Shadle, 1990) vezetik vissza. Eredményeink
alapján feltételezhetö, hogy az /s/ és /S/ megkülönböztetésében
elsösorban a nyelv formája, nem pedig a képzés helye a döntö
tényezö. A legsúlyosabb károsodás a laterális /l/ hang
produkciójában volt megfigyelhetö. A németben jellemzö apikális,
azaz nyelvheggyel történö képzésre a mütétet követöen csupán
egyetlen beteg volt képes. Elképzelhetö, hogy a többi betegnél
megfigyelhetö laminális, azaz nyelvperemmel történö képzés oka a
nyelvhegy általában jelentösen csökkent mozgási képessége volt.
Lehetséges azonban, hogy a hét betegnél megfigyelt zavarok azzal
függenek össze, hogy a mütét során károsodást szenvedett a Musculus
genioglossus nevü izom, amelynek egyik feladata, hogy a nyelvtestet
lefelé húzza. A vizsgálat eredményei nem tették lehetövé azon
elméletek tesztelését, amelyek az apikális és laminális képzést az
F1 és F2 eltolódásával, valamint az F2 és F3 közötti különbség
változásával hozzák összefüggésbe. Ennek oka, hogy a formánsok
változását elöidézö faktorok, mint a képzés helye és a nyelv
helyzete, részben egymás ellen hatnak, és gyengítik vagy kioltják
az akusztikai jellemzökre gyakorolt hatást. A veláris réshang
képzése egyetlen betegnek sem okozott nehézséget a mütét után. A
német /x/ hang normális produkciójára igen széles változatosság
jellemzö (lehetséges mind a veláris, mind az uvuláris képzés), és
nincs szükség precíz nyelvmozgásokra. A veláris és uvuláris
allofónok elöfordulása minden bizonnyal nem csupán személyfüggö,
hanem ugyanazon személy is használhat különbözö képzési helyeket
közvetlenül egymás után végzett felvételek során. Mütét után
valamivel jellemzöbb volt az uvuláris képzési hely. Ennek az lehet
az oka, hogy az uvuláris képzés a nyelvtest kisebb mértékü
megemelésével jár, mint a veláris képzés esetében. A percepciós
teszt azt mutatta, hogy az egyes betegek percepciós megítélése
nemcsak a daganat méretétöl és helyétöl függ, hanem az eredményeket
kedvezötlenül befolyásolhatja a mütét utáni gyors beszédtempó is.